A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
A természetről…
Az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban
Merengésnek helye!
A folyóparti erdőben
Árnyakat vet a fény!
*
Vad, romboló vihar!
Jó időnek itt a vége,
Szél, ágakat szaggat.
*
Csúnyácska vihar jön!
Nagy csattanás és a kutya
Ijedten menekül.
*
Csúszósan havas táj!
Domboldal. Lesikló-pálya.
Gyerek ott szánkózik!
*
Vastag jég, az úton!
Csúszkálnak a nyári gumik,
Árok nagyon közel.
*
Jégcsapok hegyesek!
Ajtó fölött is lóg egy nagy,
Leesve nagyon szúr.
*
Napszúrás, nagy veszély!
Tűző napon, még az agy is
Túlzón felmelegszik.
*
Elsodró, nagy dagály!
Matracon fekvés túl kínos,
A sok-sok víz, erő.
*
Állat van éhező!
A kóbor kutyának is volt
Biztosan otthona.
*
Nagy, éhes krokodil!
Elkapja még az embert is,
Nem válogatósak.
*
Lovas már leesett!
Gödörben, ló is megbotlik.
Lehet lábtörés is.
*
Meghalt egy családtag!
Gyászolók közt, mély harag van.
Örökségi vita.
Vecsés, 2016. február 20. – Kustra Ferenc
Ez egy új stílus (Fordított HIAQ!), én neveztem el HIAfo –nak. Szótagszám: 6-8-6. Itt az első sornak kell a hangsúlyosnak, ütősnek lenni, ez tartalmazza a konklúziót. A másik kettő sor, elmondja a képi alapszituációt!
