A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Szitáló őszi eső…
Az őszi vízióról versben, tankában, apevában és 10 szavasokban írt a szerzőpáros…
Szembejött egy esernyővel, és előre köszönt a pap,
Sötét párnáján, elbújva fekszik le, az elmenő nap.
*
Fák, jelképei
Lettek az elmúlásnak…
Erő is pusztul.
Tar
Ágak
A szélben
Hajladoznak -
Estnek ujjai.
*
Az ősz esője, hideg és kopár, mi áztat jövőt,
Olyan ragacsos a sár, nem szeretjük ezt az időt.
*
Ősztől kezdődik
A nagy tarság, avarság.
Halottak napja.
Vidéket szellem járja,
Könnycseppnek nincsen párja.
*
Arcba szitál az
Őszi eső. Kedvetlen.
Múlás kezdődik.
Szerelem hervad, utolsót csókol,
Kortyol egyet némán az édes vörösborból.
*
Nyáron a Nap is ragyogott, őszre, mostanra kifakul,
A levelek szép színesek voltak, mára már mind lehull.
Azt is tudjuk, a vad hideg meg csak támad, oly' konokul.
*
Vidámság fények,
Már nagyon elmattultak.
Kopárság is matt.
Szív
Verne,
Verne még.
Visszarántja
A sok-sok emlék
*
Szennyes víz meg csak,
A sárdagasztásra jó!
Nincs örömmámor.
Búsan bukik le a nap,
Imát hint csendben a pap.
*
Esőfellegek,
Lebegnek a szél szárnyán…
Látszat-szép világ.
Tükörből néz a boldogság,
Szilánkja tenyérbe vág,
Ablakot kaparó ág.
*
A természet bágyadt, hevessége elcsitul,
Virágoskert már nem illatos, ki nem virul,
Vecsés, 2014. október 5. – Mórahalom, 2017. július 28. – Kustra Ferenc- a verseket és a haikukat én írtam. A kiegészítő apevákat és a tízszavasokat, szerző és poétatársam, Farkas Tekla.
