A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Elmúlóban a megöregedett ősz
Az időjárás szimfóniája…
Nyári illatok
A lanyhuló napfényben.
Csillaghullások.
Érzem illatát... enyhe szellő fújja rám,
A forró nyár gyorsan magával vitte ám.
Hullócsillag láttán sírásra görbül szám.
*
Az ősz, rozsdás már,
Illatok, elporladtak.
Deres hajnalok.
Ősz pompázik igazi színkavalkádban,
Deres a pirkadat, illat vész a lápban.
Lelkem megpihenni tér hideg vackában.
*
Nincsen elég fény,
Hogy játszanak levélen!
Bősz levélzsugor!
Későn kellő nap sugara, nem jár táncot,
Deres, rőt leveleken s nem nyújt tápot.
Didergő szívemben nincs, ki gyújtson lángot.
*
Hajnali hűvös
Sétál a pirkadattal.
Hideg a páros.
Hűvös hajnali séta, deres fák alatt,
Fájó látvány a sok levél, ágról szakadt.
Lombtalan fák, árva szívem sírva fakadt.
*
Már éji fagyok
Késztetik hajléktalant!
Szálláskeresés.
Fagyos éjben, ágon reszkető madárka,
Nincs fészke, se párja, színe szalmasárga.
Árva vagyok, elröpült a kék madárka.
*
Éji sűrű köd,
Nem gátolta hóvihart.
Hegy, betemetve…
Dühöngő hóvihar, téli sötét éjben,
Testem füröszti jéghideg hó levében.
Élet bennem csak annyi, mint falevélben.
Vecsés, 2016. december 12. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A haikukat én írtam, alá a versszakokat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Életem őszi szimfóniája”.
