A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Fénylő az égbolt, de múlik a nyár!
Haikuban, 10 szavasban és apevában írt a szerzőpáros...
Fénylő az égbolt,
Csillagok vakítanak.
Hűsítés nincsen.
Hold is ragyog, mily ékes,
Nincs, ki hazakísérjen...nem vétkes.
*
Éjjel a vén hold,
Magányos és táncolgat.
Árnyékmozgások.
Halkan dalol, táncra hív,
Öleli árnyékom... nincs már magány, vérzőszív.
*
Holdezüst befed
Mindent, mi környéken van.
Langymeleg este.
Ezüst csillámporral díszíti hajam,
Immár végéhez közeledik az idei nyaram.
*
Szellő simogat,
Meleg fuvallat borít.
Ég, csillagfényes.
Éj
Fénye
Nem csábít.
Apad a vágy,
Eltűnt ifjúság.
*
Hullócsillagok
Jönnek, mennek, farokkal.
Felhőtlen az ég.
Fénycsóva suhan a végtelen kékségen,
Elvitte szeretteim, maradt magányos öregségem.
*
Fekete csend-fény
Lecseréli a napfényt.
Világ csendesül.
Aludni térnék, mély sötétség,
Csend... hiányzik a fény, lelkemben kétség.
*
Éji lámpafény,
Belemar éjsötétbe.
Meleg éjszaka.
Csillagom még ragyog, koromsötét égen,
Homályos hajnalon, sápadt Nap ébred.
*
Közelg, fényhalál.
Hídon lopakodik est!
Borús az égbolt.
Lelkem fénye gyertyaként pislog,
Az elmúlás gondolata bennem villog.
*
Éjszaka zuhan,
Még mélyebb sötétségbe.
Légtér enyhülés.
Az elmúlásról regél már minden atomom,
Megbékélve magammal, elfogadom sorsom.
*
Az éj palástja
Lét honát is altatja.
Örök fény, alszik.
Kit
Ringat
Karom, az
Csak Ő lehet.
Ő, az elmúlás.
*
Fénykéve, égen
Keresztülsuhan… siet.
Éj szimfónia.
Hullócsillag hasítja az eget,
Elmúlásról zenél, viszi magával a lelkemet.
*
Éjjel monoton
Csendjében, vaksötét van.
Csillagpislogás.
Régen pihenni kellene, magányommal üldögélek...
Félek... elnyel az éj sötétsége.
Vecsés, 2017. július 15. – Szabadka, 2017. július 30. – Kustra Ferenc – A haikukat én írtam, alá a 10 szavasokat és apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
