A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Don-kanyarban jéghideg van
Mínusz negyven fokban, csak a havas, hideg jég dominál,
Árokban meleg nincs, melegedésre a jég nem használ.
Élvezik, ha sokat lőnek, puska és löveg csöve melegszik,
Kezüket, hátukat kicsike, halálos hővel melegítik.
A legények ott, otthon… érző, szerető emberek
Ők itt a mínusz harmincban, csak félig fagyott testek.
Kaptak aztán jobb felszerelést, de a mínusz az hideg,
Nem volt pufajkájuk, mint orosznak... mindenki didereg.
Két óra őrség lövészárokban, felér egy istencsapással
És aki túléli, hálálkodik, elégedett a sorsával.
Innen hazakerülni nem lehet, csak megfagyott lábbal,
De parancs megvan és helyt kell állni, üres hátizsákkal.
Meleget érezhetnek az eligazításkor a bunkerben...
Ott, így kicsit jobb a hangulat a testekben, és a lelkekben.
Felenged a feszültség, mintha nem a halál felé mennének,
Mert lelkükben vége kéne, legyen, már haza menetelnének.
Még a tisztek is fagyoskodnak, ellátmányuk kevés,
Legföljebb többet vannak bunkerben… ez biz' nem kevés.
Fagyott embereket eltemetni sem lehet… hókupac rája,
Mert a fagyott földben ásni nem is lehet… ez jut neki mára.
Sokan nem is kaptak golyót, vagy repeszt,
Ők csak megfagytak, vad hideg, szétrepeszt.
Magyar, olasz, román, katona ázik és fázik.
Kínjában, árokban, nyögve, sírdogálva mászik.
Szemben az oroszok vattaruhában járnak,
Abban nem fáznak és ők már parancsra várnak...
Vecsés, 2013. január 1. – Kustra Ferenc
