A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Matt szürke ünnep!
Versben és európai stílusú haikuban…
Eljött a karácsony, gyermekek és a felnőttek vágya,
Karácsonyfa is áll díszesen, a jó meleg szobába.
Díszruhája, a sok-sok csillogó dísz és sok szaloncukor,
De ha nincsen alatta szeretettel teletöltött csupor?
Kint, ha havat hord a fergeteg-szél,
Szintelen, matt és nem ragyog a tél.
*
Fekete a tél.
Éjszaka éjfekete.
Matt szürke ünnep.
*
Hideg szelek versenyben szaladgálnak, kint a réten
Kevergetik felhőket, csillag sem ragyog az égen.
Hó poros, hav födte utak a ritkás ködben,
Kóbor kutya épp, hogy él e halotti csöndben.
Bent a szobában szeretetteli fenyőillat lóg az ágon,
Reggel már úgy ébredtem, hogy mi lesz, nyerhetek én vigasz ágon?
*
Szél rázza ágat,
Égi fény, megvilágít.
Körbe, csend honol.
*
Gondolunk rá, már fel is sejlik egy újabb év reménye,
Napközben jólesőn hallgatom, szól karácsony zenéje.
Gyertyafények és szeretetfények sorban kigyúlnak,
Szívünk a gyülemlett haragok, vajon elhalványulnak?
*
Szeretet, Béke.
Karácsony. Illúzió!
Nagy felismerés.
*
Minden utcában az ünnep jár,
Bekopogtat, lám, újra ott jár!
Szinte minden évben körbejár.
*
Téli ünnepek.
Fenyőfa csillagszóró.
Dísz. Szaloncukor.
Ha hó is esett, minden fehérbe öltözik,
Vendégek a sok havat magukról lesöprik.
Egymást emberek oly' hosszasan ölelgetik.
Kicsi hópehely, te csak cikázz az öreg fék között,
Ez szép téli idő, hallottam, medve így dörmögött…
Hópelyhek! Hozzatok sok boldogságot! Többek között…
*
Takaró lepel!
A mocsok-fedő álom!
Megtisztulás kell.
Karácsony, ha meg volt, volt újra évenkénti csoda,
Örülök, hogy ez megtörtént, még nem maradt el soha…
Vecsés, 2015. december 24. – Kustra Ferenc
