A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Arcra fagyott tél
Eredeti stílusú tanka csokorban írta meg a szerzőpáros…
Elmúlás pihen,
Enyészet is lassan fagy…
Szellők, hópihék.
A hópihe lassan száll,
Szívem ütése eláll.
*
Vad viharzene
Hömpölyög le az éjből.
Reggel fagyni fog.
Arcomra fagy a bánat,
Megölve minden vágyat.
*
Vastag hómezőn,
A lét sem vet árnyékot.
Csak… tovább hullik.
Fehérben fekszik a táj,
Könnyem belé egy rést váj.
*
Szelek, szelíden
Fújják, kopasz ág dalát.
Jégcsaphangolás.
Dermedt minden lehelet,
Fagyott talaj: kegyelet.
*
Fehér ruhában
Teng-leng az esti éjjel.
Csendesen esik!
Angyal suhint rám havat,
Kínom folyóba fakad.
*
Fekete holló
Ül az elszáradt ágon.
Fehér háttérkép.
Reszket minden teremtés,
A halálba merengés.
Vecsés-Szentes, 2016. november 20. – Kustra Ferenc
A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Marcsó Kristóf. A versrész címe: „Hópihe”.
