A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Énekelek rólad ősz…
Európai stílusú haikuban
Nap lemenőben,
Nézem, látom, múlt időt.
Szende ősz dala.
*
Ó, indiánnyár,
Már ablakok alatt jársz!
Levél emlékek.
*
Tűz a felhőkben,
Napsugár jár, fák között.
Úgy veled mennék…
*
Míves színekben
Fested ki leveleket…
Látom, még élek.
*
Sok rejtett titok,
Lakozik, levelekben.
Csillagfényes est.
*
Már őszi nap süt,
Levelek, a fa alatt!
Bágyadtan süt Nap.
*
Friss avar tüze
Szemembe vetíti fényt.
Avar kupacok…
*
Szél motoz avart,
Száradó levélrezgés.
Sárgák és barnák.
*
Zöldes még a fű
Halmozott avar alatt!
Rejtőző élet.
*
Nagyon jő hűvös
És bőszen, előre tőr.
Sápadt és gyér fény…
*
Oly’ szende vagy ősz,
Nem illik hozzád! Titok.
Csodákat hoztál.
*
Rőt-barna fő szín
Mindenben fellelhető.
Hallgatag csillag!
*
Világod színes,
Van, ahol szép óarany.
Hold, saját útján.
*
A szemünk fénye,
Átveszi zöld árnyait.
Fakó és szende.
*
Égen csillagok,
Az ő fényük, nem fakó!
Nekik, szín mindegy.
*
Énekellek ősz,
Ég alatt csak hallgatok.
Szép avar-melír.
*
Hold, csak vándorol,
Ő meg vissza-visszatér.
Mindenki úton…
*
Csodahozó ősz,
Is eltűnik az éjbe…
Hajnalban új ősz?
*
Óh, kedves őszöm,
Holnap újra kergetőzz!
Bomolj… színekre.
*
Nyárvégi csoda,
Melíros, színes világ.
Végsőn hull levél…
*
Melíros avar,
Melíros, erdő mező.
Hulló falevél…
*
Szárazon száll el,
Bokor minden levele.
Találkoznak lent.
*
Hulló falevél,
Zizeg az elmúlásról.
Ősz újra itt van.
*
Hajnal már párás.
Főút mentén ködfoltok.
Ködlámpa segít.
Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc
