A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Jótlan, háborgó víztükör…
TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
Tenger vad haragja,
Nagy-nagy víztükrön hintázgat…
Senkit meg nem kímél.
Sietős vágy hajszol hozzád,
Viasz remeg, égő gyertyád
*
Szél lejt, végtelenbe,
Kikötőben vihar tombol.
Sötét a messzeség.
Ölébe ül a boldogság
Kerek szirma folytonosság.
*
Szeszélyes egy vihar,
Haragja szele, csak úgy zúg.
Szeretet árboc leng.
Cirógató kezed ujja,
Lelkem bódult állapota,
*
Naplementében part
Bíbor és egyre színesebb.
Kikötő, távolban…
Minek fontos ez az érzés,
Nem kell ide keresztkérdés.
*
Csitulj, harag tenger!
Jótlan, háborgó víztükör!
Messze a horizont.
Éghetetlen azbesztszívem,
Körbefonja az értelem,
*
Hajók, ringatóznak,
Vihar, elsodorta őket!
Béke, hegygerincen.
Ébredezik lélek húrja,
Ismeretlent összezúzza.
Vecsés-Győr, 2016. július 25. – Kustra Ferenc
A HIAQ -kat - kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:”Azbesztszív”
