A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
A szigorú atya
(leoninus)
Az ősz nem viccelt, heveskedve támadott, bele is adott minden komolyságot.
Már sárguló kárisokkal pöttyentgette a leveleket… nem az örökzöldeket.
Persze délutánomként a nyár még jól pofon vágta az őszt a lugasba…
Kelemen deák bément atyja íróházába, megkérdé ez már levelek halála?
Apám uram! Még áperte akarok szólani, mert nem először űz házából ki…
Szegény legénynek a hátán van a háza és biz’ kebelében a szobája…
Te kegyelmed megmondta, többé nem vagyok a fia… utamat véglegesen kiadta.
Megyünk, hárman! Bujdosók leszünk, de jő a vajúdás mi árokparton érhet… úri más.
Te kegyelmed engem elűzött, de az asszont engedje, hogy most ne lészen száműzött…
Feleséged maradjon itten, közelg az téli ítéletidő… ő maradjon itten!
Téged, nem marasztallak semmivel… menj hát bujdosónak, bármerre Isten hírével…
Értem alássan! Köszönöm eddigi jóvoltát, de most rám rótta éltemet a cifrát.
Nem úgy van az, állt az ajtóban Rozsály asszony, hogy a férjemmel legyek… én is megyek!
Ha a szegény férjem bujdosó lesz, az asszona leszek, hogy ott is csak jó társa legyek.
Pulpituson úr kezdé írni levelet, de még hallhatta a zörgő kocsikereket.
Aztán megütötte fülét a hirtelen csend, olyanképpen mikoris a bűnös esend…
A csendet megszakította a meny-asszon sikolya… úr örültként futott ki… rohanva!
Vecsés, 2023. november 13. – Kustra Ferenc József- írtam: Tóth Béla: „A boldogasszony dervise” c. novelláskötetéből ötletként, leoninusban. (Kiadás: 1913)
