A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Elbújnak a hangok
Elbújnak a hangok, eláll a szél,
A sötét… csendben, magának zenél.
A csend terjed, a nagy, végtelen uralmában,
A maradék zajok… rettegett osonásban...
Körülnézek a sötétben, megyek, lepihenek reggelig,
A csend nyugalma áradóan belém hatol… a lelkemig.
Sötétben, a süket csendben, a takaró alatt nem félek,
Akkor lehet, megváltozom, éjszakai életet élek.
Majd az is lehet, hogy álmodok,
De egy biztos: nagyon horkolok.
Reggel jön a nagy zaj, vakító világosság…
Remélem, horkolástól nem lesz másnaposság.
Vecsés, 2015. február 18. - Kustra Ferenc József
