A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Ősz végén
Tél előn…
Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem…
Tél előn, jólesett, melegedtem.
A nyár már jó régen eltávozott,
De jövőre ellep járdát, rolót.
(tanka)
Szemerkél a hó…
Szél fú, földre hull - fagyos -
Zizegő levél.
Röpke emlék - rég volt nyár -
Dalod, szerelmi zsoltár.
**
Az ősz közben eltemette a nagy holt levél, tömeget,
Isteni színesek voltak, de ez nem jelentett eleget…
Sparherd előtt ültem és raktam rá a sok német brikettet,
Amikor meg elfogyott, lapátoltam bele tojásszenet!
(septolet -ek)
Alélt avar
Fák alatt
Vadvirágot takar.
Bokor alatt
Sünlak.
- avarból készült -
Az egész családnak.
*
Ősz temet
Faleveleket,
Színkavalkád odaveszett.
Köd szitál,
Tücsök nem muzsikál.
Egyedül bandukolok,
Betakarnak ködgomolyok.
(3 soros, zárt tükrös)
Ajtódon bekopogok,
Nyílnak emlékdobozok…
Ajtódon bekopogok.
**
Nem volt más tennivalóm, csak ülve melegedtem,
Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem…
(senrjú)
Hideg szél süvít,
Kandallómban tűz serceg.
Mélán szendergek.
Vecsés, 2019. augusztus 7. – Szabadka, 2020. szeptember 18. – Kustra Ferenc – Az alapokat én írtam, a kiegészítő tankát, septolet -eket, 3 soros-zárttükrös -t és a senrjú -t, szerző,- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A mű címe: Egyedül bandukolok
