A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Nem ilyen lovat akartam
Hétköznapi pszichológia…
(Bokorrímes)
Kétféle ember van alapból: párját megszokja vagy elszökik.
Aki megszokja, annak bizony nagy dolga, hogy együttműködik,
Ő, hogy szerencsésen tud változtatni rajta? Ezen ügyködik!
A másikféle meg magáénak elismeri a tévedését,
Kilép a nem sikerült kapcsolatból, békében elhúzza belét…
De biz’ van egy harmadik fajta is a tömeg sokszínűségében,
Aki menne, de kényszerítő körülmények! Marad vészhelyzetben.
Alapigazság: az emberek lassan, lakva ismerik meg egymást,
De ez nem teljes igazság, meg kiismerhetetlen… nézi párját.
Válaszút elé állító, átláthatatlan körülmény dögivel van
És a Felekben, probléma-feldolgozó képesség, hozzáállás van?
Építkezés, rossz szokások, gyermekvállalás, élhetetlen rokonok,
Rosszul alakult anyagi helyzet… Ezek bizony mind-mind oly' konokok.
Kommunikáció: Vagy van, vagy nincs, egyeztető, jól meggyőző, szép beszélgetés
És nem utolsó sorban az együttlét, amiben van-e és mennyi fenyegetés?
Aztán majd előkerülnek a nem-való, csúnya mondatok,
Meg föltolulnak a mindkettőjüket „mérgező” szólamok…
Végezetül, egy szó, mint száz: van a kérdés, hogy megszöksz vagy maradsz?
Jó tanács ellenben nincs, csak vélelem, te meg dönts, ahogy akarsz!
(anaforás, belső rímes, halmazrímes)
Mérgezed a kettőtök életét, ha nem tudsz jól dönteni.
Mérgezed a kettőtök életét, ha rosszul fogsz dönteni.
Mérgezed a kettőtök életét, ha nem tudsz együtt élni,
Mérgezed a kettőtök életét, ha nem tudsz még elmenni.
Mérgezed a kettőtök életét, ha nem tudsz végig embernek megmaradni.
Mérgezed a kettőtök életét, ha nem tudod magad embernek tartani.
Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – íródott: versben.
