A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Reggeli ködben
Úgy látom, ősz van…
A szokásos, áttetsző reggeli ködben, ősz van!
Komor és zord látvány,,, látótávolság, alig van.
A ködpászmák között, fejünk fölött egy repülő,
Ami rögtön láthatatlan lesz… tovarepülő.
*
Ködös reggelben
Köd majd’ hegyet is fedi.
Köd ül völgyekben.
*
Ködös időben,
Fénytelenül kel a nap!
Láthatatlanság.
*
Ködös reggelen
Elrepülő repülő!
Villanásnyira!
*
A gyomorgödrömben sajgott és érzem, megkötözött vad vagyok,
Ködházat építettek nekem, arra ébredtem, hogy itt lakok…
A gyomorgödrömben sajgott és érzem, megkötözött vad vagyok.
*
Hajnalok, hideg
Köddel ébrednek, vaksik.
Napot, nem látni.
*
Ablak is vaksi,
A köd a külső függöny!
Napfény aligha…
*
Mintha már látnám is, hogy ébred a nap… nem panaszkodok,
Ahhoz semmi kedvem, hogy azt mondják: vicces fiú vagyok…
Mintha már látnám is, hogy ébred a nap… nem panaszkodok.
*
Derengő ködben
Remeg a reggeli nap.
Napsugár vibrál.
*
Mit nekem az ősz! Tetszik nekem a reggeli szépsége,
Bízok, hogy lassan ér ide, megvadult tél hidegsége.
Vecsés, 2020. március 3. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában.
