A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Az őszi szél oboája
(3 soros-zárttükrös)
Kint a mező szélén van egy romház,
Tanya volt valamikor, nincs már máz…
Kint a mező szélén van egy romház.
(apeva)
Kinn,
Távol
Mindentől,
Áll egy üres
Roskadozó ház.
*
Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek,
Legyek itt már nem járnak, megdöglöttek, elköltöztek…
Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek.
Nincs
Ablak,
Sem ajtó
Rajta. Már rég’
Nem lakja senki.
*
Néha erre jár egy öreg kóbor kutya,
Megáll, körbe néz, dúl benne a bánata…
Néha erre jár egy öreg kóbor kutya.
Csak
Egy vén
Kósza eb,
Néha betér.
Még valakit vár…
*
(Senrjú)
Tetőcserepek
Viharban összetörtek.
Szélkakas, még él.
*
Ha vihar megjön,
Szemközt áll föl a vártán.
Már, szóhoz jutna.
*
Szél, oboának
Használja a fél-kéményt.
Ő döntötte le…
*
Hogyha szél szájba
Vágja, még kukorékol…
Recseg és ropog!
*
Szélnek jobban is
Tetszik a rozzant kémény.
Megrendült kutya…
*
Kitört ablakok
Maradéka, még rezeg.
Kutyát, ijeszti.
*
Szélkakas csak sóhajt, roncs kémény, se tető, se zsírzás,
Egyre rekedtebb, öregebb, már nem is vár semmi mást.
Szemben az istálló, annak már csak falai vannak,
Régen vége a disznók, a tehén és ménes harcnak.
Az
Udvar
Kietlen.
Szélkakasnak,
Nincs, kit ébresszen.
*
Fájós gerinccel
Sürög-forog a kakas!
Vajh’ meddig bírja?
*
Vágyva nézeget,
Látja, szél oboázik.
Roncs kémény bírja?
*
Kakasnak tolla nincs, már régen kihullott, kikopott,
Szél meg keresgél és talált, utolsó csőoszlopot…
Kakasnak tolla nincs, már régen kihullott, kikopott.
Már
Nem is
Tudna, hisz
Megette, oly’
Régen a rozsda.
Szél, míg itt van, fúj
Oszlop rozsdás lukába…
Jövőre… kidől!
Vecsés, 2016. május 18. – Szabadka, 2020. március 18. – Kustra Ferenc – A 3 soros-zárttükrös -öket, a verset és a senrjú –kat én írtam. Alájuk az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe: Már rég’ nem lakja senki.
