A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Loholva közeledik
Nyakunkon a tél elő…
Én már látom a téli hideg, loholva közeledik,
Még talán messze van… tudjuk, ő soha nem késik.
A kergetőző szél előrejött, tőlünk nem idegenkedik!
Tél
Közeleg, fagyos a szél,
Az ősz is
Lassan útra kél.
*
Lesz itt még, hogy égben, erdőben, süvítve bőg az orkán,
Ellapátolhatatlan hó-hegyeket épít nekünk a pusztán,
Ekkor csak imádkozhatunk… leszünk tavasszal megtisztulván?
Hó!
Kicsiknek öröm! Hahó!
Felnőttnek
Nem kedvre való...
*
Ha megjön a jeges idő, majd öleljük a fákat, egymást, mint lombozat,
Közben bent várjuk a tavaszt, fenntartjuk a vágyat.
De még jobban várjuk a távoli… alkonyi sétákat.
Tél
Is elmúlik... a cél
Túlélni.
Hoz tavaszt a szél...?
*
Vecsés, 2018. január 12. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc – a bokorrímes versszakokat én írtam. A kínai versformát; Shiliuziling 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa – szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers cím: Közel jár a tél
