A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Sötétség függönye
Látogatóban az őseinknél…
A Hold elől a sötétség függönye félrehúzódott,
A holdfény szabadon kóricálva mindent beborított!
Őszbe borultak emlékek… Sötétség meg elzakatolt…
(Senrju)
Korán este van,
Holdfény borul sírkertre.
Ma nem kietlen…
*
Szép a gyertya és a kis mécses lángja,
A füst a sírok közét, úgy bejárja…
Szép a gyertya és a kis mécses lángja.
(Senrjon)
Gyertyák s mécsesek füstje,
Virágok illata légbe szál.
Sok emlék permed.
*
Sok ezer gyertya versenyez a holdfénnyel,
Nekünk ez mindegy is, küzdünk a lélekkel…
Sok ezer gyertya versenyez a holdfénnyel.
Táncoló lángok.
Égre szegezett szemek.
Esdeklő lelkek.
*
A bánatunk előhívása, végül… szép megemlékezés,
Sok visszagondolt emlékről, ma már hisszük, hogy az mind mesés…
Lehet, hogy a mécses és a koszorú nem is elég… kevés?
Sok emlék felszínre tör…
Szemünk előtt mosolygós arcuk.
Emlékek szépek…
*
A sok pici láng a síremlékeken kicsit remeg,
Emlékeinkben az őseink lénye filmként pereg.
Itt és ma bizony a szomorúságunk nem is enyhül,
De emlékezünk, szeretetünk még megvan legbelül…
Az űr, mi maradt
Utánuk, nem kicsinyül.
Fáj a valóság…
*
Hallom, itt a halotti csend is alélt, nem szól egy szót sem,
Mióta elmentetek, emléketeket őrizgetem…
Hallom, itt a halotti csend is alélt, nem szól egy szót sem.
Lelkeink ölelkeznek…
Nyújtanánk kezünk is… nincs kinek.
Emlékek élnek.
*
A lelkeink, még itt a kispadon is… ülve,
Egymásba simulnak, ilyenkor felhevülve,
Mert én nem engedek az oly' fontos emlékezésből,
Lelkeink beszélgetnek a múltról, tán' jövendőről?
Vecsés, 2018. október 31. – Szabadka, 2019. június 24. – Kustra Ferenc – A verset én írtam. A senrjú és a senrjon, Jurisin Sz. Margit munkája! A csokor címe: Lelkeink ölelkeznek…
A senrjon, továbbfejlesztve, Kustra Ferenc által. Szótagszám 7-9-5 Rímképlet = x
