A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Az öröklét
Ember vágya az öröklét
De előbb éld, mi a földi lét.
Lét nélkül nem jutsz örökléthez,
Sőt, tenned kell az örökléthez!
Az ember sorsa önön saját maga!
Haza, család, önön saját maga…
Bízunk, nem vagy meghasad moralitású személy,
Ki az utódoknak nem példa, nem örök eszmény…
Az Úr neked, biztosan adott feladatot,
Ha erre a világra jöttél, van feladatod.
A szeretet az, amiben boldogan lebeghetsz
Ha az életben el nem aljasodtál és szerethetsz.
Ó, de sok fájdalom éri az embert élete során,
Ezért hal sok, érdemes ember idő előtt, korán.
Bizony, csapásokat is kap, amelyekre nem számít.
Depresszió is nő… megrázkódtatás igen elkábít.
Kit elismernek, szeretnek, ajnároznak,
Azok falkavezérként szerepelnek családokban
És ha elkerült az gonosz, mint posvány,
Élted nagyszerű volt, ez már a szokvány.
Ne fuldokolj a halál napján, óráján,
Az összeolvadó két világ határán.
Félelem sötét leplét ne húzd ősz fejedre,
Torkodra fagyott szó rosszul hat lelkedre.
Elmúlás; mit ér-e röpke gondolat… elural,
És mégis tudd, neked szól az utolsó dal.
Nyugtalan lelked nyugalmat lel végre,
Szemed békésen tekintsen… fel az égre.
A jó ember szenved, s bússal teli?
Őt a környezete tán’ nem is ismeri?
Kérd Istent, bocsásson meg néked,
Te is porrá leszel, bár máshogyan véled…
Az utolsó perc varázsát csodálom.
A csendes elmúlás az álmom…
Öreg vagyok, tálán még morgolódok,
Gyors időben lassan vánszorgok.
Legyen benned a végtelen békessége…
Teljesedjen ki a szeretni képessége,
És mint ahogy szeretni tudtál régen,
Úgy olvadj fel a békesség tengerében.
Soha-soha fel ne add az öröklét álmát,
Isten látja álmodat, mindenki álmát,
Ha ez élet lassan elmúlik, elrepül…
De majd ott Fent a békéd teljesül!
Az élet nagymutatóját mi is megállítanánk,
De ezt nem lehet bármennyire is akarnánk.
Lassan eljő az Isteni fény, majd be is borít,
Te akkor békességre lelsz, a lét már nem szorít.
Ha az élet romjai közt már csak botorkálsz,
És új téglát, új cserepet már nem találsz,
Akkor jön a számadás, megmenteni lelkedet,
És majd a fény megtartja lelki egységedet.
Majd az égi fény körbevesz, öleli lelked,
Ha békélsz, akkor üdvöt is ad néked.
Fény majd egyesíti a múltat s öröklétet,
És ezzel létrehozza az örök egységet.
A sors útja végig dimbes-dombos,
Sőt vízmosásos és szakadékos,
De ha nem voltál az életben sarlatán,
Jó magasra jutottál az élet grádicsán,
Ha elmész és végleg, akkor majd folytatod
Az örökkévalóság nagy csatamezején harcod.
Akkor képviselj ott minket, a jót képviseld
És a szépet, majd mi is… jövünk, segítünk neked.
Ne siess, kószálj lassabban, múló idő,
Mert majd ez az idő… úgyis időben eljő.
Mondj imát és kérd az Istent,
Hogy segítsen elviselni mindent:
Teremtő Isten!
Kérlek, add, hogy a hátralévő időben boldog lehessek.
Kérlek, add, hogy szeretteimmel békességben élhessek.
Én nem félek az öregségtől, nem akarok mindenáron fiatal maradni,
Jó kedélyem és jó humorom, segítsen a világra tekinteni.
Jó dolgokkal elfoglalom, és nem ásom öregségbe magamat,
Szeretem állatokat, természetet, világot és magunkat.
Megöregedtem, már csak az élettel küzdök,
Adj erőt, hogy elviseljék az engem nézők!
Ó Uram, add, hogy
Erős legyek, el tudjam viselni a sorsot,
Jó gyermekedként kérlek, adj ormot…
Mit rám róttál, annak eleget tehessek,
Még élhessem életem, míg családdal lehetek.
Istenem! Te ott fönt a magas égben és az alatt
Segíts! Bár tudom, hogy ki mint vet, úgy arat.
Ments föl engem a bűneim alól,
Én mentesítem magamat a hívságoktól.
ÁMEN!
Vihar után mindig is jő a szivárvány,
És ez már felüdülés a felhők árnyán.
Majd érted is eljő a Te szép szivárványod,
Elvisz és megtapasztalod a tündér-álmot…
Vecsés, 2012. március 22. – Kustra Ferenc
