A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Gyògyulàsra vàrva
Betegség markàban raboskodom,
Ez a tèl màs...de nem hagyom,
Hogy maga alà temessen,
Mint taposott, àzott
Elfonnyadt levelek
A sötét alvilàgot.
Hosszasan izzik a làzas levegô,
S az elfàradt szavak és befàsult idô,
Üres szemmel néznek,
Lehajtom fejem,
Àgyamban van csak
Némi rejtekem.
Lelkem türelmetlen, hol van a tavasz?
Ne hagyja el szàm màr semmilyen panasz,
Kòrok szednek széjjel,
De erôm nem vész kàrba,
Csendben küzdöm éjjel,
Gyògyulàsra vàrva.
