A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Fuldokol a világ
Némàn kiàlt segítségért a színes õszi avar,
Szeméthegytôl fuldokol...s làm, senkit sem zavar..
Ôk eldobjàk..én felszedem...újra meg újra,
S ahogy megyek, még a szél is làbam elé fújja.
Ha idôm enged, maradok,
Ha nem, tovàbb haladok,
De felkapom azt, mi az arcomba nevet,
Vilàgunk ìgy kicsivel tisztàbb lehet.
A talajban s felszìnén màr fogyakszik az élet,
Minden egyes szikràjànak csikkek vetnek véget.
Erdeink szônyege, a homok, a vizek...
Könyörgöm, hogy òvd meg ôket, szòlnék , de kinek..?
Éhes szàjú kukàk vàrnak minden egyes falatra,
S én felkiàlltok, oda dobd be, kérlek, ne az avarba..!
És ne is a bokorba, ne az utak szélére..
Nézz körül...ha most felszednénk, se èrnénk soha végére..
Fuldokol a vilàg és én fuldoklom vele,
Milliònyi élôlény halt màr ebbe bele.
Szàmomra e Föld az otthonom, én szeretem...!
Òvom, ahogy tudom, s az ifjat erre nevelem.
Miért van az, hogy az emberek a sajàt síruk àssàk..?
Azt akarom,hogy e Föld szépsègét
még gyermekeink is làssàk !
