A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Szellemvárosban *
Miért nincsen senki sem ezen a vilàgon,
Amiòta utamat nélküled jàrom?
Üresek az utcàk, a terek,
Az erdők, a pusztàk, és bàrhová megyek,
Némàk a folyòk, s nem zúgnak a tengerek,
Partjukon a csendben ülnek làthatatlan emberek.
Elhagyatott hàzak előtt elhaladok sorba,
Amíg ott nem àll előttem
Templomunknak tornya.
Oly hatalmas, égbe szökik,
S míg konganak a harangok,
Hangjuk szàrnyàn elröppennek
Felettem a galambok.
Szemem eltéved odafenn..
Màr egyre csak didergek idebenn...
Mert fàzom a napnak is melegèn,
Szellemvàrosnak közepén.
Búcsút intek hàt e elvaràzsolt létnek,
A forrò esőnek, s a hideg napsütésnek,
Itt megfordult màr lelkemben az ősz, a nyàr, a tél,
S ha eljössz újra egy napon, a tavasz is visszatér.
