A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Ahogyan kezdődött...*
Megmutattál valaha egy csodálatos helyet,
Hova nem bírtunk belépni, de tudtuk miénk lehet.
Vártuk egymást éjjel- nappal, mesebeli hídnál,
Igyekeztem mindig Hozzád,s ha nem mentem,Te hívtál.
Gyönyörű szép új dallamok szólaltak meg bennünk,
Tudtuk, hogy ez nem véletlen, egymással kell lennünk.
Aztán történt valami.....egyre többet késtél..
Kevesebbet maradtál...a szemembe se néztél...
Éreztem, hogy szívedben már nem úgy szól a zene,
Más valaki játsza Neked, s Én nem érek fel Vele.
Palotája káprázatos, ezer színre festve,
Kis erdei házikócskánk eltörpül mellette...
Illúzió volt csupán..? Fojtogat a kérdés...
Hogyan tűnt el szívedből oly hamar az érzés..?
Talán egyszer megtudom e kérdésre a választ,
És kit Isten nekem rendelt,egy nap engem választ..
