A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Reményteli szólam *
Itt vagyok most újra,
Neked írok Drága,
Mert oly sok idő eltelik
Egy-egy szóra várva.
Milliónyi gondolat, mi felkavarja lelkem,
Velük együtt feküdtem, és velük együtt keltem.
Nézem, hogy a fáradt nap fel-le jár az égen,
Hűvös széltől megborzongva merengek egy képen....
...az egyetlenegy távolság, mit rátekintve érzek,
Hogy más irányba húz a szíved, s olyankor én vérzek.
Forró vérem minden cseppje, akárcsak a könnyek,
Észrevétlen árasztanak,
Szépen lassan jönnek.
Hogy miért van ez így, én sem értem,
Tudom jól ezt kérdezed,
A felhők most még eltakarják, ki lesz majd a Végzeted.
Ám egy résen átsüt a Fény, s melegíti arcom,
Arra biztat, rám ragyog- csak vívjam tovább harcom!
