A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Rabságban*
Úgy csókolni, hogy nincsen érzelem,
testem tiltakozik..nem is élvezem,
áldozatul estem, mégsem léphetek,
addig kell ezt kibírnom, míg fel nem ébredek...
Kinyíltak szemeim, a rémalomnak vége,
sóhajok közt szomorúan nézek fel az égre -
tudván azt, hogy más karjában milyen rossz volt Nekem,
a valóságban talán Te is így éreznél Velem...
Dúl benned a kétely, a vágyaid csak szállnak,
az éj fekete leple alatt Más felé is járnak....
Az én szívem csak egy utat tud, nem fordul már vissza,
araszolgat szomjasan, és szavaidat issza.
Figyel Téged éberen, s ha eljön majd a jel,
hagy, hogy repülj vágyaiddal,
s csendben köszön el.
