A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Lelkünk két madara *
Elválaszthatatlanul ül két madár a fán,
Aztán sebzett szárnyaikkal vernek szaporán,
Mert van az úgy, hogy fáradt madár mégis útra kél..
Ők más irányba repülnek, Isten tudja miér.
Az egyik folyókat szel át,
A másik tengert,
Az egyik az árt követi,
A másik az embert,
S míg egyiket etetik,
A másik vadászik,
De viharos éjszakákon
Mindkettő elázik.
Megborzolják szárnyaikat,
Milyen messze lehetnek?
Talán majd ha megszáradnak,
Meg egy utat tehetnek.
Nagy esőben, szélviharban
Hogy érnek majd oda?
Az is lehet,hogy Ők egymást
Nem látják már soha.
Odujukban azóta egy
Piciny gerle énekel,
A két madárról, kiket többé
Semmi nem választhat el.
