A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Utamat járva *
Ahol Te vagy, oda már nem ér el a hangom,
Magamnak azért mégis bevallom,
Hogy úgy beszélek Hozzád, mint régen is tettem,
Mikor azt, hogy velem maradsz,
Biztosnak vettem.
Megnyitottad lelkem,megtudtam,
Ki vagyok,
Ráléptem utamra, miért mindent itt hagyok,
Követem dalaim, mik szívemből jönnek,
Léptemet tapossák a fájdalom, könnyek.
De erő és oltalom, mi körülvesz engem,
Talán egy részük itt lakik bennem,
A szeretet visz, és hiszek a jóban,
Ezt érzem minden Neked mondott szóban.
Amik odaszállnak, hol ölelésed pihen,
Ott a helyük fenn , Isten kezeiben,
S a nyugalom, mit egymás lelkében találunk,
Kísérje életünk, áldja meg halálunk.
