A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Magány
Kemény szavaival kopogtat ajtómon a magány,
Dallam nélkül, hiszen tőle ennyi telik csupán.
Ő takar be éjjelente durva pokrócával,
S kínzón ébreszt minden reggel néma muzsikával.
Időnként egy illúzió eltakarja arcát,
De szívem aztán vívja tovább rég magányos harcát.
Nem hiába teremtett meg Isten minket párba,
Egyedül az ember fia elveszett és árva.
Egy iránytűm van csak, s ha az rossz felé mutat,
Hogyan fogom megtalálni majd az igaz utat?
Magány szegi lépteim a Földön, az életben,
Bár lenne egy hozzám hasonlatos lélekben.
