A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
A Kis Herceghez
Olvastam a történeted, mennyi bolygón jártál,
De a Föld volt, ahol végül barátra találtál.
Úgy siettél..tudom, nehéz türelmesnek lennünk,
Találkoznunk kellett volna...
Sok a közös bennünk!
Én is az a gyermek vagyok, pontosan, ki Te,
Csodálkozva nézek ma is a felnőttekre.
Úgy érzem, hogy mindenkitől más világban élek,
Talán Te vagy csak a hozzám hasonlatos lélek.
Nekem is van ám egy rózsám,szintén nagyon messze,
Fényévnyi a távolság, a csillagokba vetve.
Hallom rókád bölcs szavait..jól szíveddel látsz csak..., igen, milyen igaza volt..a világ mégis oly vak.
Elhagyjuk a rózsáinkat, szebb virágot keresve,
Végül mégis visszavágyunk,
Hiszen nincs más helyette.
Mind csak áldozatok árán tanulunk meg szeretni,
Mégsem szabad elfelednünk, hogyan is kell nevetni.
Kis Herceg, Te elárultad, kacagnak a csillagok,
Ezért nézek sokat rájuk,mikor szomorú vagyok.
Te már fent vagy, s kezed között rózsád újra virágzik,
Köszönöm, hogy megmutattad, szívünkből mi hiányzik..!
