A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Az országút titka *
Hallgatom a csendet,
Mindig másképp szól...
Most szinte kiabál,
Mégsem értem jól..
Bedugom füleim, mert annyira fáj,
Elég már....elég,
Szólalj meg már...!!
Mint elütött vad , egy kihalt út közepén,
Várom, hogy visszanézz ,
S elindulj felém..
Hogy lásd azt, mit tettél ,
De nem akarod látni..
Bár sebeim mélyek,
Még talpra tudnék állni.
Felépülnék karjaidban,
Ami történt, baleset...
Nem volt benne szándékosság,
Velünk mégis megesett.
S bár mozdulni nem birok,
Nézd, van még bennem élet..!
Hallod belül kiáltásom,
Csak képzeletnek véled..
Nincs még minden veszve,
De nem vállalod fel..
Egyre várod, gondozza más,
Kit te ütöttél el.
Míg én csak hallgatom a csendet....hisz nem jár erre senki...
Senki, kinek halk lépteit észre tudnám venni,
Mozdulatlan...s bennem az országútnak titka..
De amíg szívem dobog, én várlak téged vissza.
