A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Láss
Áldás, hogy van szemünk, ugyanakkor átok…
Igaz nézek velük, sokszor mégsem látok.
Elvakít a káprázat, szebbnél szebb arcok,
Mik úgy tartoznak hozzánk, mint tengerhez a partok.
De mégiscsak egy meder…minden egyes test,
S ami belül lakozik, az már máshogy fest.
Bárcsak vakok lennénk, és felnyílna a szemünk,
A fényességben addig is tévutakon leszünk.
Az igazt választanánk a múlandó helyett,
A szerénység győzne a hiúság felett,
Szívünk tündökölne, nem külső ragyogás,
A lélek számítana csak – többé semmi más.
