A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Egyedül a diófánál *
Megérkeztem végre, ágai már vártak,
Leülök hát lassan,
Hogy meséljek egy fának.
Látod, újra itt vagyok,
Te értesz úgy is, ha hallgatok,
Megsimítom kérgedet,
S mi bennem van,
Te átveszed.
Most már együtt hallgatunk,
Megfagytál egy percre..
Ismét téged kérdezlek,
Egyedül a kertbe:
Lábak nélkül, mondd, hova futsz,
az elől, ha fáj?
Számodra, ha nem tudsz menni,az sem akadály?
Mit csinálsz, ha szárazságban nem küld az ég vizet?
Neked mégis mid hasad meg, hogyha nincsen szíved?
Csend van - így is túl nagy a zaj,
Nem hallom a válaszod,
Segítene, hogyha tudnám,
Neked mi a támaszod,
Indulnom kell mindjárt,
Pedig vártad már, hogy itt legyek,
Búcsúzóul súgd meg titkod,
S őrzöm majd, ha elmegyek.
