A Fekecs Nora felhasználó összes verse >>>
Ágihoz
Különleges kapcsolat,
mi sosem érhet véget,
akármilyen messzire visz egymástól az élet.
Egy nap jöttél, s megláttál egy ritka kincset bennem,
Neked adtam , őrizd hát,
Úgyis el kell mennem.
Cserében így Te is adtál szívedből egy darabot,
Sejtettem, hogy
Mástól ilyet soha többé nem kapok.
Eltelt aztán több mint 10 év ,mire újra láttalak,
Boldogságtól szárnyra kapva, izgatottan vártalak.
E találkozás minden percét átszőtte a végtelen,
Úgy éreztem örökké tart, s nem mész tovább Nélkülem.
Végül mégis, mint két madár, eredtünk a szélnek,
Egyikőnk ment nyugatnak, a másikónk meg délnek.
Könnyek között maradtam,de hogy itt voltál egy áldás,
A sötétben nekem mindig Te voltál a lámpás.
Tudom fényed ontod most is, hogy arcomat már nem látod,
Ragyogással írsz az égre: Ági, igaz barátod!
