Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A bárcsak felhasználó összes verse >>>



Nagyapám, az egyetlen…

- Papa, papa? - Kérdeztem csendesen. - Te most kim is vagy pontosan nekem?
- Én vagyok a nagyapád. - Mondta ő kedvesen. - Olyan, mint az apukád csak jobban féltelek életem.

- Papa, papa ugye nincs zsákos ember? Este betakarnál rendesen?
- Zsákos ember nincs szívem, ezt elhiheted nekem. Csak álommanók vannak, akik elaltatnak velem. Búj szépen ágyba, adj egy puszit nagyinak, aztán ígérem, szépen betakargatlak.

- Papa, papa! Kiálts, mint az oroszlán! - Követeltem kacagva, miközben ruhacsipeszeket csíptettem fülcimpáira.
- Na most mégis ki legyek? - kérdezte Ő nevetve - Hókuszpók és oroszlán is nem lehetek egyszerre.

- Papa, papa…de most őszintén, mért nem focizhatunk a kertben? - Nem értettük mi kárt tehet egy szivacs labda a veteményesben.
- Nekem aztán édes mindegy - felelte piszmogva, majd elfordult s a fán ülő madarakat számolgatta.

- Papa, papa ezt, most mégis hogy érted? Mért vigyázzak ha legények jönnek?
- Hát Vikikém, korban vagy már, nem is kicsit, rendesen. A fiúk meg mind azt akarják, csak nem mondják meg egyenesen. Mert szép vagy ám, bár nem a világ szépe. Olyan kis bájos na..mondhatnám. Tudod hogy értem.

- Papa, papa hogy tetszik lenni? Tetszik eleget enni, aludni?
- Kislányom, én már idős vagyok – válaszolta szerényen – Eszem, alszom, iszom ha kell, tudod csak úgy öregesen.

- Papa, papa nem tetszik ledőlni? Sokan vagyunk sokat ettünk, biztosan el tetszett fáradni . Vagy csak jöjjön, üljünk le csak mi ketten, beszélgessünk egy kicsit, pont úgy mint régen.
- Fáradt vagyok…te vagy az Viki? Ledőlnék, most hogy kérded. Ott jó lesz ahol tavaly, csak takargass be, kérlek.

Papa, papa suttogjuk együtt fáradt hangon, csendesen, de választ már nem kaphatunk tőled sajnos sohasem. Mostantól bennünk élsz, minden szívdobbanással erősebben. Ott leszel ha sírunk, nevetünk, vagy egy unokád kacag egyet ízesen.

A téllel jöttél és a tél is vitt el téged hirtelen. Elfáradtál, elgyengültél ezt megértjük mi, most neked kell hinned nekem. Olyan voltál, mint a hópelyhek ott fenn az égben. Mind különleges, mind más. Nekem az egyetlen…

To Top