A bárcsak felhasználó összes verse >>>
Fenevad
Sikítani lenne jó..futni, rohanni amíg össze nem esel, érezni hogyan szúr a fájdalom a bordáid között amikor levegőt veszel. Érezni a szelet, ahogy az arcodat fújja, levetni a fájdalmat ami a szívedet nyomja.
Hazudnak. Sokan hazudnak neked, hogy megbocsájtanod saját magadnak lesz a legnehezebb. Lásd ahogy a másik szenved, hogy miattad megy tönkre..hogy feladni készül már mert elfogyott a hite.
Érezd amit érez. Repülj az égig fel, majd zuhanj le a földre. Mint kinek szárnyát egy fenevad tövestül kitépte.
Próbáld felsegíteni és nézz bele a szemébe, s lásd önmagadat fenevadként benne. Fogadd el a fájdalmát, éld át vele. Ne fuss, ne szaladj el előle.
Légy vele türelmes, tűrd a folyamatot vele, hiszen nem más, hanem te magad tetted ezt vele. A megzilált szárnyak nem gyógyulnak könnyen. Idő kell hozzá, kitartás és türelem.
Idő, miről úgy érzed nem múlik rendesen. Csak vánszorog ólom lábain kelletlen. De talán egyszer, ha újra kisüt a nap, ismét szárnyalni láthatod madarad.
Ha kitartasz, talán te is ott leszel vele..túl mindenen, hittel és szeretettel telve.
S majd akkor talán, ha belenézel a szemébe, már nem fenevadként fogod látni magad benne.
