A albert ferenc felhasználó összes verse >>>
Bekopogott az ősz
Albert Ferenc
Bekopogott az ősz
A minap egyik hajnalon
ismét bekopogott az ősz
résnyire nyílt ablakomon.
Fején ezerszínű kalpag,
melynek gazdag kavalkádja
betölté a végtelen teret,
fülembe súgta, - megérkezett,
ezzel elszelelt.
De már láttam, mint hírnököt,
amint ült fáknak ágain
megbújva levelek között.
Éppen társalgott a széllel,
közben levéllel birkózott,
ki hamar megadta magát,
megtört derékkal a földre szállt,
végleg meghátrált.
Lent már hevert több áldozat.
Apróra törött csontjaik
nyöszörgő hangon ropogtak,
mikor sétált rajtuk az ősz
gyékényből szőtt mamuszában,
szemlélve takaró avart;
vajon így elég meleget ad?
Majd továbbhaladt.
