A albert ferenc felhasználó összes verse >>>
Szarvas nász
Albert Ferenc
Szarvas nász
Kövér a Hold, csíp a hideg,
battyog az év első embere.
Királyi vad vágtat, liheg,
mézes heteknek néz elébe,
s a párviadal nincs terhére.
Erdő mélyén kicsiny tisztás,
Hold világítja be a teret;
most kezdődik a szarvas nász,
a vőlegény ideérkezett,
hát öblös hangján bömböl egyet.
Akad itt kérő szép számban,
a vetélytársak lázban égnek;
agancsaik eget szántva,
szarvas arákért harcra készek,
hiszen a hárem tekintélyes.
Egy ifjú titán színre lép
kihívón, akár egy hős tenor;
magabiztos a vőlegény,
basszbariton hangján káromol:
- Te vézna kis ficsúr ez komoly?
A küzdelem elkezdődik,
bogas fejdíszük összeakad;
forró gőzt lövell az orrlik,
patájuk mélyen fölbe harap,
harci kedvük a magasba csap.
A nagymellényű ifjúnak
úgy látszik, babér ma nem terem.
A tehenek csak ámulnak,
várják a bajnokot feszülten,
ki nem osztozik a háremen.
