A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
You
Te vagy a jövő és jelen,
Mindenség, örök szerelem,
Veled az idő is megáll,
Nem keresem.
Te, kihez írom levelem,
Miattad lángol a szemem,
Nem is tudom, tudod-e,
Hogy nekem nem kell más, csak Te.
Te, kire szívem rábíztam,
És masnis selyempapírban,
Melegen becsomagolva
Neked adtam.
Te, ki a csend vagy a zajban,
Simogatás a viharban,
Bűnösök közt ártatlan,
A vigaszom a bánatban.
Te, kitől annyit kaptam én,
Nélküled nem vagyok egész,
Bennem, mint finom hang dalolsz
Egy lágy zenét.
Úgy kellesz, mint az oxigén,
Te vagy a stresszben menedék,
Szivárvány a feketén,
Utolsó csók a szám szélén...
Ispánk, 2016. szeptember
