A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
Szabadságinduló
Ötvenhat októberében
Az igazságnak oldalán
Egy diák a nép tengerében
Magyarországért bátran kiállt.
Szabadságvágy benne égett,
Bízott, hogy jobb lesz a holnap,
És egy szép napon arra ébredt,
Puskára cserélte a tollat.
Érezte, itt van az idő,
Hogy élni, vagy meghalni kell.
Nem félt, mikor jön a temető,
Hisz sírja Budapest romja lesz.
Kezében fogta a múltat,
Bástyája volt a jövőnek,
És fegyverrel védte azokat,
Akik ártatlan védtelenek.
A lelke több mázsás súlyú,
Nehezen bírt könnyeivel,
Mert úgy sajog mindig a búcsú,
De hiába, ha indulni kell.
Kedvese fülébe súgta:
"- Most menj, szerelmem, míg lehet,
De csókolj meg még egyszer újra,
Ölelj meg, s legyen Isten veled!"
Felcsikorogtak a tankok,
És megjött a szovjet sereg.
Szétlőtt házak, terek és parkok,
Megannyi fájó, vérző sebek.
Kaptunk pofont számtalanszor,
Vészharang hiába kondult,
S mint a krónikákban sokadszor,
A segítség ismét elfordult.
Egy golyó szállt a mellébe,
Lerogyott térdre a porba,
S a piros-fehér-zöld jelképe
Kísérte halhatatlan korba.
Sok éve már e csatának,
De feledni sosem szabad,
Mert kik egyszer hősökké váltak,
Értük egy ország büszke marad.
Tápiószecső, 2016. október 10. /Verspályázatra/
