A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
Trianon
Mint a borús felhő,
Akit meggyűlölt a nap
Mint a veszett orkán,
Ki egy börtönbe zárt rab.
Szememből a könnyek,
Már régen elapadtak,
Dühömtől ereim,
Már majdnem szétszakadnak.
Mint a jeges eső,
Aki mindent elsöpör,
Mint lesújtó villám,
Ki hirtelen eltöröl.
Megfagyott a lelkem,
Zord lett, mint a jég kemény.
Öklöm pörölyként lecsap,
De hiába, nincs remény.
(Szalóki Sándor barátommal írt közös versünk)
