A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
Ínséges tarsoly
A könyörtelen "pénzrák"
Tetemes vagyon kell, és gigászi hatalom,
Miközben a Senkik döglődve fekszenek a vérpadon.
Könnyű teli hassal, zsebbel, királyi kényelemben,
Önös érdekekért sikkasztani önfeledten.
Mert amíg valaki lop, csal és hazudik szüntelen,
Addig mások nyelnek és tűrnek csöndesen.
Tengődve élnek, szűkölködve máról holnapra,
Míg más, (mint Poncius) a kezét is mosdatja.
Nem csodálkozom, hogy nem lelé honját sok magyar,
Mert egy diploma pont annyit ér, mint egy kiszáradt kutyaszar.
Fizessék meg, aki dolgozik és tesz az országért,
Ne dolgozzon senki se megélhetési morzsáért!
Nem lenne baj, bőven jutna itt mindenkinek,
Csak mélyek a zsebek, ezért nem jutnak el mindenkihez.
Pedig az marad fenn, azt visszük el a sírba,
Amit életünkben teszünk. Az lesz a tankönyvekbe írva.
Kártyán a temérdek nulla ugyan kövér, mint a nap,
De majd a bankszámla lesz az az alattomos kórlap,
Ami lassan, belülről haladva, fájdalmasan szétrág,
És elpusztít, ahogy a rosszindulatú "pénzrák".
"Éhezés nem azért van a Földön, mert nem tudnánk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk csillapítani a gazdagok étvágyát!"
