A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
Ami a szívemben, az a tollamban
Mint a hófehér papíron a fekete tinta,
Szétfolyva terül el sötét foltot hagyva,
Csak nézem, hogy nő az alakja,
Olyan szép, mint a lelkem kapuja.
***
Bejárat az árnyékos szívembe,
Melyet maga a korom színezte,
Mert hisz a feketébe nézve,
Az összes szín bele van csempészve.
***
Nekem nem a gyász, nem a végzet,
A fehér, ami hamis, tőle kell félned,
Mert az gonoszan, csak elvakít téged,
S a felhők is, melyek fölött állandó az éjjel.
***
Az űr lehet olyan, mint az én kis pacám,
Ahol minden van, mégis nagy a magány,
Az univerzumon kívül nincs semmi, csak talány,
Egy papírlap, mely ugyan tiszta, de kopár.
Tápiószecső, 2015. szeptember 21.
