A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
www.hetkoznapok.hu
egyhangúan, laposan, sótlanul felkelek
monoton, szürkén... akár a reggelek
csapból hideg víz simogatja arcomat
ma is csak tovább folytatom a harcomat
habzó fogkrém árad szét a számban
mint egy veszett ember a pácban
úgy néz unottan vissza-vissza rám
párás tükörből levert rabszolgám
spray szisszen a nedves bőrömön
leszarom, a borostával nem törődöm
csak unalmasan, kedvtelenül öltözöm
süt a nap, de én mégse gyönyörködöm
rohanni kell, hajtani az igát
ez a nap is merő álomvilág
nyakig merülve kávémat szürcsölöm
a szomszéd meg hangosan, büfögve rám köszön
de nincs időm, mert vár az állomás
bár jönne valami kis hangulatváltozás
majd fent a vonaton folytatom a könyvemet
de egy feszült kaller kéri a bérletem
mindig mutatom neki, ránéz, majd megáll
- "Jó napot! Köszi!", aztán odébbáll...
VÉGÁLLOMÁS! - üdvözöl a Keleti
a bemondó hangja is robot, nem egyedi
ballagok, s hallom a föld alatt sír egy hegedű
és nyöszörögve zeng a közismert zenemű
közben a lépcsőn fel-le mennek az emberek
szemükben csillog a pénteki tervezet
majd jön a metró és csukódik a szerelvény
mint tompa guillotine... itt a végeredmény
Tápiószecső, 2016. március 25.
