A Mikula István (Trombone) felhasználó összes verse >>>
Ábrándos ékszíj
Beülök a kocsimba és elvitetem magam.
Hogy hova, azt még nem tudja az agyam,
De hátra se nézek a visszapillantóba,
Maximum, ha egy nő integetne melltartóban.
Ötösbe kapcsolok. A motorral erőnk teljében,
Repülünk a szabadságnak négy kerekében.
Mindegy, hogy merre, hátra vagy előre.
A rádiót is feltekertem erősebb hangerőre,
És nyomom a gázt, harapom az utat,
Amíg a nyakamat csiklandozza a huzat.
Forróan perzsel a levegő és szikrázik a nap,
Még a napszemüvegen át is vakítóan hat.
Közben tátogom a slágert, ami éppen szól,
Irigykedve figyel a csík az aszfaltról.
Dobolok a kormányon. Magamnak adom az ütemet.
Ebben a versben egyedül a feeling az üzenet,
Mert a lét, mint egy végtelen szerpentin,
De egyszer elfogy az is, mint a tankból a benzin,
Csak nem mindegy meddig és hogyan éled az életet,
Meddig jutsz az úton, és ragadod ki a lényeget.
Jöhet kanyar, emelkedő, egyenes vagy lejtmenet,
A problémákat nem mindig neked kell megfejtened.
Mosolyogj a mára, és örülj annak, amid van,
Hisz valójában, te vagy az ékszíj az autódban.
Tápiószecső, 2016. július 1.
