A Csík Ferenc felhasználó összes verse >>>
A Múlt
Nincs többé lelkünknek haragja,
Lángoszlopok égették házaink halomra.
Nincs bennünk öröm, békére várva,
Holt lelkünk a bánattól árva.
Fáink lombjai fölött,
Falunk harangja száll messze,
Lelkünkből a bánatot, hogy kiterjessze.
és a szunnyadókat, felébressze.
Nincs reményünk!
Elhagyott bennünket az Isten!
Ott álok felemelt kezekkel a sziklaszirten.
a népemet, békére nyugalomra intem.
Ha tavasszal, a nap bíborvörös fényével kel,
ártatlan lelkek, titeket némán átölellek.
S az idők végtelenjén
Megpihen a szívünk, Istenünk végtelen kegyelmén.
