A Csík Ferenc felhasználó összes verse >>>
Múló idő
A távoli cigánytelep ablakain
Sápadtak a fények.
Ahogy megyek hazafelé
Érzem, újra élek.
Pár alvó házban ül a sötétség,
Ott nincs petróleum, nagy a szegénység.
S közben valahol hegedű zendül,
Egy cigány bús dalt hegedül.
Zenéje bűvöli e kies tájat,
Alig látni itt fehérre meszelt házat.
Apám, anyám, ha még egyszer láthatnálak újra,
Boldogság bús szívemben újból felvidulna.
Gondolatom mélyre tévelyeg,
Arcomról egy könnycsepp lepereg.
A távoli gödrös ablakain
A fények végleg kimúlnak.
S a telepről a képek rám
álomként borulnak.
