A Varga Cili felhasználó összes verse >>>
Egy gondolat a nihilről
átkozottak átka vagy
te fényes vizű tó
csillogásod elragad
oly visszataszító
kibucskáztam a hintából
gyermekként, mi nem lehetek
és tengődök mint a döglött hal
egy álomban mit elfeledek.
mondhatjuk majd, voltam itt,
hogy eleven éltem életem.
de fényességet várjak onnan,
mikor lehunyom két szemem?
istenem meg nem találtam
a sok elveszett lélekben.
lesz így kinek számot adjak
vagy mindez csupán véletlen?
szerencse volt a lehellet
mit belém fújt egy kósza szél?
vagy túlvilági polcokon,
létemről egy könyv mesél?
áldás már semmi-lét
mikor nem mar bűntudat
hogy üres fejjel, mélabúsan
járjam semmi-utamat
de ha azt kívánod, maradok
egy pár évet még itt leszek
mosolyoghatunk is néha
mint tudatlan szerelmesek
de túl a szíven s túl az eszen
te is tudod, mik vagyunk
nem vár ránk a mennyország
éltető mézes madzagunk
így ne kívánd hogy akarjam
mit sosem adtak oda
iránta nem is áhítozom
s nem is fogom kérni soha
Leélem ami megmaradt
és megteszem amit tudok
legfeljebb majd nem csinálom
azt mit úgyis megunok
Egy nap talán több leszek
mint egy ember aki fél
megszűnik az ego
s a lelkem végre útra kél
Addig viszont add a kezed
perdüljünk most táncra
legyen dallam testünk
a megváltásra várva
