A szeman erzsebet felhasználó összes verse >>>
Miattad
Ülök a padon, megpihenek még várlak,
hátamon lassa felszárad a verejték,
testemen e tünet gyakori jelenség,
támlája a padnak magtartja fejem s az
üvegtáblás tetőn lassan lecsurog az alkony.
Szemhéjam alatt a vetítővásznon pereg a
mozi, kirakatok küzdenek, ki tud több vevőt
beszippantani, ragadozó tekintetű lányok,
kockás hasú fiúk, méteres betűk hirdetik:
most minden termékre ötven százalékos
kedvezményt adunk. Huszonegyedik század
mit kezdjünk egymással? föld közeli
üstökösként elsuhansz mellettem, hová
rohansz? mit rakjak eléd, hogy megállítsalak:
szökőár százezernyi halotját, az olvadó
jégsapkát, üvöltését a jeges medvének.
Őszhajszálaim kifeszítem, zokogó lelkem
kiterítem nevetve táncot jár rajta az ördög.
Hadat üzentünk a földnek, s mindenétől
megfosztjuk, ami az élet s mert minden
mindennel összefügg, a létezéstől fosztjuk
meg magunkat. Huszanegyedik század: ne
kezdj háborút Istennel! Hallom lépteid, a
filmnek vége, felnézek az égre, a csillagok
fényei még fehérebben ragyognak, miattad,
kezemet a zsebedben a magadéhoz húzod.
