A Boszorkányversek ⋆ Óperencia-ének felhasználó összes verse >>>
Hazugságok hazugsága
[Az ében szívű, szín-váltó sörényű, művi,
Gonosz nyünyükének]
Csak egy kusza hang vagy a szélben,
kit rögvest tovasodor a méreg.
Csapongsz a hízelgő hazugság mágikus ösvényén,
mert nyakadon már ott csücsül a hiú vénség, s
arcod nő, májad hízik, önimádatodban sárga irigység.
De ha valós szeretet pódiumán az aktorra
valós bölccsel rádobnád az igazság szavát,
az visítva mentené irháját - nem gúnyod tárgyát.
Nem értesz te semmit az élethez,
röghöz köt mindennap a véletlen.
Nem tudsz semmit az érzésről, már lányként kiégtél,
s szintetikusan altatod magad, kígyóméregből!
(Mit Te magad meséltél! Hát csak másnak..mesélj még!:)
Elválaszthatatlan hazugság,
megválaszolatlan igazság,
csak azt szajkózod, badarság - te örök vándormadár.
Szemed nem ragyog, hangod vontatott,
de a pirulád bezzeg most is hamar elfogyott!
Nyughass, amíg nyughatsz,
egyetlen hangot se, mert hamar
eltörik sötét lelked márványtükre,
mellyel beteggé teszed környezeted,
miközben te vagy ott a legbetegebb,
de jól rejtegeted - új élet, új eszme, látja mások szeme!
Oly extrán önmagadra koncentrálsz,
mellyel teremtesz egy művi világot, hol
szeretted több sebből vérzik s szenved,
és te észre sem veszed, s ha szólnak,
hazudsz, s megoldások helyett
a kifogásokat keresed, s alázod saját gyermeked.
Íme, eredet-világod, melyben minden
kihal mellőled, s hogy miért akarsz élni,
ma sem tudod felidézni, szándékod
most sem mondod, de elképedsz,
ha ér megannyi szitok s titok,
te személyiségzavaros.
Hazugságok hazugsága,
ez ma a feladat (vagy inkább divat?),
te is gyúrjál rá hamar,
ne vesztegess sokat,
mert ebben aztán
jól kiképezted magadat,
de kifogtunk hamar, mint grandiózus halat.
Szaladj az erdőbe ki (ami még maradt),
füveket tépjél le kint,
éji konkoly megsimogat,
ősi misztika nem ismeri arcodat,
tégy hát fel újra ezüstkarmokat,
szerinted azzal hatásosabban mutatsz!
Pedig egy Bolond tesz csak olyat!
Évtizedes diagnózist megkaptad, ez tény,
újra tele a gyógyszeres szekrény, te szegény.
Anyának fehérség, banyának sötétség,
ez lesz a te veszted, ne kérdezd, miért,
(hiszen úgyse értenéd),
de maradj, innen se menekülj még!
Öltsd fel hazugság-palástod újra,
úgy menj ki az útra,
nálad ez megszokott,
csak ében tükrödet nézd,
még megszólnád ősi házad elejét.
Törött üveg, gyilkos méreg,
meséidet méricskéled,
nem létező csatornádat nézed, noha
csak egy kusza hang vagy a szélben -
Ez itt a vége, most futhatsz véle és előle,
lankás, zöld mezőkön, csillagok alatt,
csúszva-mászva, fűcsomókba kapaszkodva,
Az ég sötétjétől elkábulva,
csak kússz tovább, mintha
nem léteztél volna, ne is nézz vissza,
az érzelmeket hagyd másra,
felejtsd el a fölösleges dumát,
egy nyomasztó álom voltál csupán!
Kelt.: Kakucs-Écs madártávlatból,
Időtlen-Időkig
„Hencidától Boncidáig”:
https://pm1.narvii.com/6521/a434abdc0e39b137473972cb11aab37d1887281d_hq.jpg
