A Boszorkányversek ⋆ Óperencia-ének felhasználó összes verse >>>
Rímek nélkül
Porosodik már a korosodó némber,
úgy erőlködsz a külső képpel,
hogy a kezdetet is rég feledted.
Nem kellesz neki ma se éjjel,
neked se kellett az elején se,
jól emlékszem gödi teraszon,
mesterkélt voltál vele már akkor,
mímelt érzelmektől fűtve, szánalmasan
hasznodat lested, ez volt baja veled,
hát ma borozóba nagyobb kedvvel megy
a vén csataló!
Öreghez közel, ma is önmagad keresed,
jellemed nem lévén, személyiséget lopsz,
úgy váltod stílusod, mint
női éked színét, ahogy a nyár újra
őszbe fordul.
Nézegeted a szenvedőt, titokban
leveszed az infót, kérdezni tőle
nem tudsz, bocsánatot nem kérsz,
de hosszú az ítéleti listád!
Óriás a jól kinéző hodályod,
csak benne konganak falaid,
alagsorban négy szoba rejlik,
emeleten csak három porlik,
ketten bolyongtok benne némán,
hűlt lelked ürességét jól
tükrözi temérdek pazarlás!
Lángoló képed hogy lehet oly
retusált, hogy az nem te vagy!
Ennyire nem tudsz megbékélni
magaddal, hogy nem látszol
a falaktól?
Átkos léted ma sem érted,
mi baj lehet rideg életeddel,
megmondom, az hogy nem szeretsz,
nem érzel, nem bánsz semmit,
mi közelről kegyetlen, csak az állatok
megkínzójáért emeled fejed,
de foghatod is tovább, hiszen
amiről beszélek, te sohasem
értheted, meddő szülők gyermeke!
Közönyös éltedre semmi sem rímel,
a két lábon járó semmi vagy, üres szívvel,
maradj ilyen mindig, véletlen
se változz, úgysincs róla képed,
véred inkább utcán éhen hal,
semhogy bármit kérjen tőled.
2020.08.01.
