A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
Hiány...
Tarka öltéseid között
oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Magára maradt az addig még lüktető,
s csendessé vált így árván, őrizetlenül...
majd átlépett álmod fölött
az utolsó pillanat,
s fel máshol ébredtél.
Szívemmel tartom a szakadt fonalat,
s a lélegzetemmel hozzá sóhajtanám
a folytatást...
